A rögös útjaim során, megfordultam rengeteg helyen, és rengeteg sok mindennel foglalkoztam, kevésbé érintett meg a szőlő és bor szeretete, annak ellenére, hogy édesapám és nagyapám próbált ezen a nem oly egyszerű néha komoly rögökkel teli úton vezetni. 25 éves koromban ébredtem rá arra, hogy mit is jelen a szőlő, és markolt meg annyira, hogy ráébredjek arra amit nagyapám is mindig büszkén vállalt, mi sváb nemzetiségűek vagyunk, akik szeretik a természetet és föld nélkül csak egy üres borospohár vagyunk.

Most már büszkén államat felemelve, teliszívott tüdővel megyek a szőlősorok között átérezve az ősök verejtékes munkáinak gyümölcsét, megérettem a teli borospohárra.

Szerencsére a családom támogat ebben, a feleségem Tünde a nehezebb időkben is mindig pozitív gondolatokat ébresztett bennem, két gyönyörű fiam, Zsombor aki 4 éves és Bercel aki 1 éves, reményt ad a jövőben, hogy nem veszhet el a hagyomány, nem múlhat el remény a föld szeretete iránt.

Boraink között, a hagyomány megőrzése mellet, a friss ropogós rosétól a testes vörösig mindent meg lehet kóstolni. Remélem egyszer ellátogatsz hozzánk, hogy megismerd a sváb vendégszeretetét, na erre koccintsunk!

PROST….